Egy kis elméleti bevezető

A tipográfiában alapvetően háromféle betűtípust (font) különböztetünk meg:

• Talpas (serif) betűtípusok
• Talpatlan (sans serif) betűtípusok
• Díszbetűk

Ebbe a három kategóriába sorolható be az összes betűcsalád (font family). Az egyes betűcsaládokon belül pedig betűstílusokat különíthetünk el, úgy mint:

• Normál (regular)
• Dőlt (italic)
• Félkövér (semibold/semiblack)
• Kondenzált vagy sűrített (condensed)

Itt megjegyzendő, hogy a félkövér stíluson kívül egy betűcsalád tartalmazhat rengeteg különböző vastagságú betűt, például vékony (light), félvékony (semi-light), vastag (bold/black), stb.
A betűvastagság variálása segíthet a vizuális hierarchia megteremtésében, ami fontos szerepet játszik az információk kiemelésében.
A betűvastagság sok esetben variálható a betűstílussal is, így jönnek létre a félkövér dőlt, a kondenzált félkövér, vagy akár a vékony dőlt stílusok.
Egyes betűcsaládok akár tucatnyi különböző fontot tartalmazhatnak, melyek kreatív felhasználásával változatos, mégis egységes dizájnt hozhatunk létre.
Az itt leírt betűtípus csoportosítást leegyszerűsítettük a könnyebb megérthetőség kedvéért. Számos csoportosítási szempont és alkategória létezik még, amelyek szerint tovább osztályozhatók a fontok.

Na jó, de melyiket használjam a névjegykártya tervezéskor?

A betűtípus megválasztása a helyes méretválasztás mellett a dizájn elkészítésének első lépése. Mára már több tízezer betűtípusból választhatunk, ha el akarunk készíteni egy tervet. A legtöbbje az interneten megvásárolható, egy részük pedig ingyenes.
Ahhoz, hogy kiválasszunk egy betűtípust, amellyel a névjegykártyánkra írunk, sok szempontot kell figyelembe vennünk:

• Ki a célcsoport?
• A szöveg olvashatósága
• A lényeg kiemelése

Ki a célcsoport?

Minden betűtípusnak saját hangulata, "arca van", ezért nem mindegy, hogy milyen típust használunk egy ügyvédi iroda komoly arculatához vagy például egy komikus vidám névjegyéhez. Ezért is fontos, hogy a betűtípus tükrözze a márka identitását és erősítse az üzenetet.

Nehezen lehetne egyértelműen meghatározni, hogy milyen tevékenységkörhöz, témához milyen típus illik leginkább, vagy akár azt, hogy az egyes stílusok milyen hangulattal bírnak, de talán általánosságban kijelenthetjük, hogy a talpas betűket inkább hosszabb szövegek szedésénél alkalmazzuk, ugyanis a talpas típussal szedett szöveg könnyebben olvasható.

A talpak segítik a szem "siklását" a papíron vagy a képernyőn, mivel az ember jellemzően a szavakat fogja fel vizuális jelekként és nem értelmezi a betűket önállóan.
Ha jól megválasztjuk, komolyságot, megbízhatóságot, eleganciát sugall, ugyanis 1816-ig egyáltalán nem is léteztek talpatlan betűk, így a konzervatív, hagyománytisztelő hozzáállás jellemzi ezeket a betűcsaládokat.

A talpatlan betűk a modern kor találmányai, először William Caslon nyomdájában alkottak ilyen szöveget. Olvasásuk hosszabb szövegek esetében nehézkesebb, hiszen a görbületük mértani formákra, vagy művészi ívekre vezethető vissza.
A modern dizájnban azonban a talpatlan betűk letisztultságukkal és minimalista megjelenésükkel hódítanak.

A névjegykártyák tervezésénél azonban használatuk jobban indokolt, mint a talpas társaiké, hiszen egy ilyen kisméretű nyomdai anyagnál nem baj, ha az olvasó időt szán az elrendezés, a feliratok megértésére, sőt egyes tudományos felmérések szerint a megértett talpatlan szöveg jobban rögzül az olvasó agyában.
Ezenkívül az egyes betűcsaládok sok más stílust is megjeleníthetnek, ami által egységes, mégis változatos dizájnt tudunk létrehozni.